Gary Ackerman kongresszusi képviselő tiszteletnyilvánítása

images/gary_ackerman.jpg

Drága Barátom, adj nekem erőt, hogy megtaláljam a megfelelő szavakat gondolataimhoz.

Meghalt valaki a családban. És az én barátom, testvérem újra összehozott bennünket. Fájdalommal a szívünkben, könnyekkel a szemünkben, megdöbbenéssel értelmünkben, valami kényszerítő erő arra ösztönzött bennünket, hogy összegyűljünk. És tudom, tényleg tudom, nagyon sokan vannak világszerte – sok ezer olyan ember, akiknek Guru megérintette szívét, lelkét és életét – akik ide kívánkoznak és megismerték, mit jelent itt lenni. Annak ellenére, hogy fizikailag nincsenek velünk, lélekben itt vannak, gondolatban itt vannak, és most velünk meditálnak. Lelkük egybefonódik a miénkkel és Guruéval, ahogy annak lennie kell.

A halál maga zavarba ejtő. Még inkább zavarba ejtő, amikor látszólag – látszólag - olyan valaki távozik életünkből, aki hihetetlen dinamizmusról, akkora erőről, olyan alázatról, olyan hatalomról, ha lehet egyáltalán ezt a szót használni, tett tanúbizonyságot.

Azonban ez nem az igazság. Ez lehet a valóság, de nem ez az igazság. Mert mi más a látnok, ha nem a látomása? A látnok eltávozhat, de a látomása itt marad. Ha megtette a dolgát – és megtette – akkor a látomása itt él mindegyikünkben, a tanítványokban, akik tanultak a tanítótól: attól a tanítótól, aki a legmesszemenőbben tanította a leckéit, aki sok tengeren kivetette a hálóját, aki egyszerű látomásával oly sok ember értelmét és szívét elérte.

Az emberek meghalnak, a gondolatok nem. Egy gondolatot nem lehet megölni. Nekik nem jár le az idejük. Ők örökkévalóak. És a jó tovább él. Ha Guru bármi volt, hát akkor jó volt. Ha elért bármeddig, ha volt bármilyen befolyása, akkor az minden egyes emberi lénynek, akinek az életét megérintette, a jobbik része volt. És ők sokan voltak: a szegények és alázatosak, akik szükséget szenvedtek, akik nem mertek álmodni, amíg Ő nem bátorította őket, amíg meg nem gyújtotta bennük a szikrát – csakúgy mint a gazdagok, az erősek, a hatalmasok, a törvényhozók, a háborúzók, a bajkeverők és az álomteremtők.

Bizonyos értelemben ellenkultúrát képviselt: talán mint az erős lazac, amely az ár ellen úszik, szemben a folyásiránnyal. Hátrahagyott egy üzenetet, hátrahagyott egy nemzedéket, tömegeket ösztönzött és azután továbblépett.

Egy eszmét nem lehet megölni.

Számomra személyes ösztönzést jelentett. Pontosan itt, ezen a csodálatos helyen történt, hogy felemelt, nemcsak a szó konkrét, hanem átvitt értelmében is. Amikor eljött Washingtonba, ugyanazt tette. Ugyanazt tette világszerte. Egyesek hókusz-pókusznak vélték, mások briliáns ötletnek. Mindazok, akik megtapasztalták, nagyon lelkesítőnek érezték, hogy a világon valaha létező spirituálisan legfelemelőbb emberek egyike felemeli őket. Milyen fantasztikus dolog!

És ha arra gondolunk, mi teszi ezt a csendes, barátságos embert, - akihez annyian vonzódtak, hogy hallják elsuttogott, mégis olyan tiszta, olyan hallható, olyan csendes szavait - ilyen erőssé: A béke szavai azok, a harmónia szavai azok, az az üzenet, amely minden egyes ember jó, benső részében megtalálható. Mivel ez az emberek valódi ereje; ez az emberi lények valódi ereje, ez a gyengék valódi ereje és a hatalmasok gyengesége.

Mint mondtam, valóban ellenkultúrát képviselt. Amikor oly sokan háborúba meneteltek, Ő a béke felé rohant. Ezt az üzenetet hagyta ránk. Olyan korban, mikor bármerre nézünk a világban, elmondhatjuk: „Ez a világ rossz irányba halad. Több a zűrzavar, több a probléma, több a leküzdhetetlen akadály, mint valaha” hogyan hagyhatott el bennünket?

Nos, valójában ebben áll az üzenet. Az üzenet az, hogy amikor látszólag egyre lehetetlenebb a helyzet, akkor kell elkezdenünk cselekedni. Amikor úgy tűnik, a testnek nincs meg a képessége, hogy bizonyos dolgokat megtegyen, ez a kistermetű, de nagy képességekkel megáldott ember megmutatta, hogy az elme és a lélek képes felülkerekedni azokon dolgokon, amelyekről azt hittük, tehetetlenek vagyunk velük szemben. Ez az egyetlen ember fel tudta mutatni a különbséget: hogy le tudjuk győzni a lehetetlent, azokat a dolgokat, amelyekkel szemben alkalmatlannak hittük magunkat. És ha körülnézünk a világban és benső önmagunkat megszorozzuk 6 billió másik emberrel, ha megsokszorozzuk azt az erőt, ami bennünk rejlik, hogy tegyük mindazt a jót, amire Ő tanított bennünket, hogy gondoljuk azokat a gondolatokat, amelyek lehetővé teszik agyunk és testünk vegykonyhájának a felülkerekedést úgy, ahogyan azt a tudósok egyelőre még nem értik – akkor fogja a világ elérni a békét. Akkor tudja majd mindegyikünk, akiket Ő ösztönzött, akiknek a szívéig még mindig elér, akiknek a lelkét még mindig tartja, mint az árral szemben úszó lazac, szétterjeszteni az üzenetet és másokban bátorítani azt, amit Ő bátorított bennünk.

A tanító nem távozik el mindaddig, amíg tanítása tovább él. És mi vagyunk azok, mindegyikünk, bármily jelentéktelennek tűnünk is magasabb szintről, akiknek megtanította, hogyan menjünk túl önmagunkon, hogyan találjuk meg egymásban a jelentőségteljeset, hogyan segítsük megértetni a világgal, milyen fönséges is ez a hely.

Kivétel nélkül valamennyien kiváltságosak vagyunk, mert megérintett bennünket egy nagyszerű mester-tanító, egy nagy ösztönző, aki olyan üzenetet hagyott ránk, amelyből élhetünk. És ha éljük az üzenetét, mi leszünk a tanítók.

Ne gondoljátok, hogy ti nem lehettek nagyszerűek, mert azok vagytok. Ne gondoljátok, hogy ti nem tudjátok felmutatni a különbséget, mert fel fogjátok. Bárhol is vagytok, gondoljatok minden nap erre a pillanatra és erre a helyre. Gondoljatok arra a személyre, aki inspirált minket, aki csendes, békés, derűs szenvedéllyel élt, mély érzésekkel viseltetett kétlábú és négylábú társaink iránt, aki ösztönözte egymás iránti nagy szeretetünket. A gyengék meghalnak, az erősek meghalnak; a szegények meghalnak, a gazdagok meghalnak. De az igazi gazdagság és a valódi erő, amely mindegyikőnk belsejében ragyog, túlél. A hírnök eltávozhat, de mi más a hírnök, ha nem az üzenete? Az üzenet él; a lélek él.

Szenteljük önmagunkat azoknak az elveknek, amelyeket megismertünk, és tegyük meg a lehetetlent. Érintsünk meg annyi életet és annyi lelket és annyi szívet, amennyit Guru megérintett.

Köszönöm, hogy megoszthattam veletek ezeket a pillanatokat.

Gary Ackerman


A beszéd videofelvételének megtekintése