Soha ne add fel!


Próbálkozz tovább! Oly gyakran megtörténik, hogy az utolsó kulcs nyitja az ajtót. Ugyanígy lehet, hogy utolsó imád hozza meg neked az üdvözülést, és utolsó meditációd adja meg a megvalósulást.

A meditáció sikere teljesen belső sírásodon múlik. Amikor a gyermek éhes, igazán éhes, akkor sír. Lehet, hogy a gyermek a földszinten van, anyja pedig a második emeleten, de amikor meghallja gyermeke sírását, azonnal lejön, hogy megetesse.

Tekintsük a meditációt egy belső éhségnek. Ha igazán éhesek vagyunk, legfelsőbb Atyánk futva jön hozzánk, bárhol sírunk is. Ha sírásunk erős és őszinte, akkor azonnal spirituális fejlődést érünk el. Máskülönben sok-sok évbe kerülhet.

Ugyanakkor az Isten-megvalósítás nem olyan, mint az instant kávé - valami, amit azonnal megkaphatsz. Az Isten-megvalósításhoz idő kell. Ha valaki azt mondja, el tudja érni, hogy egyik napról a másikra megvalósítsd Istent, akkor ne vedd őt komolyan. Húsz évbe is beletelik, mire valaki doktori fokozatot szerez, ami a külső tudáson alapul. Az Isten-megvalósítás, ami végtelenül fontosabb és jelentősebb, természetesen több időt igényel. Senkinek nem akarom kedvét szegni. Ha belső éhséged őszinte, Isten ki fogja elégíteni ezt az éhséget.

Ha rendszeresen gyakoroljuk a koncentrációt és a meditációt, akkor biztos, hogy sikerrel járunk. Ha valóban őszinték vagyunk, akkor el fogjuk érni a célt. A nehézség az, hogy talán egy napig vagy egy hétig őszinték vagyunk, de azután úgy érezzük, hogy a meditáció nem nekünk való. Istent egyik napról a másikra szeretnénk megvalósítani. Így gondolkodunk: "Hadd imádkozzak egy hétig, egy hónapig, egy évig!" Ha egy év múlva nem valósítjuk meg Istent, feladjuk. Úgy érezzük, a spirituális élet nem nekünk való.

Az Isten-megvalósításhoz vezető út hosszú. Néha, ahogy az úton haladsz, gyönyörű fákat látsz levelekkel, virágokkal és gyümölcsökkel. Néha viszont azt látod, hogy csak egy út van mindenféle szép látvány nélkül. Néha talán úgy érzed, hogy egy végtelen úton mész a puszta sivatagon keresztül, a cél pedig lehetetlenül messze van. De nem adhatod fel a gyaloglást csak azért, mert a távolság nagynak látszik, vagy mert fáradt vagy és nincs inspirációd. Isteni harcosnak kell lenned, bátran és fáradhatatlanul tovább kell menetelned. Mindennap tovább haladsz egy mérföldet, és miközben egyszerre csak egy-egy lépést teszel, végül eléred a célt. Akkor biztosan úgy érzed majd, hogy megérte a küzdelmet.


Szeresd az élet csataterét, mert az öröm titokban és nyíltan mindig ott lélegzik győzelmedben és vereségedben egyaránt.