Meditáció: a gyakorlati problémamegoldó


Mindaddig, amíg szíved örökké felkúszó törekvés-láng marad, nem számít, milyen gyengeségeid vannak.

Gyakorlatias-e a meditáció?

Akkor mondjuk valakire, hogy gyakorlatias, ha külső életében a megfelelő időben a megfelelő dolgot teszi. Egy adott módon gondolkodik vagy cselekszik, hogy mások ne tudják becsapni, és külső élete zavartalanul folyik. De legyünk bármilyen okosak, bármilyen őszinték, bármilyen tudatosak is, a külső életben olykor tanácstalanok vagyunk. Nem tudjuk, mit mondjunk, vagy mit tegyünk. Vagy, annak ellenére, hogy helyesen szólunk, és a megfelelő dolgot tesszük, minden rosszul sikerül. Nem tudjuk, hogyan birkózzunk meg külső létünkkel. Nem tudjuk irányítani az életünket. Őszintén szeretnénk tenni valamit, válni valamivé, de képtelenek vagyunk rá.

Mi ennek az oka? Azért történik ez, mert külső képességünket mindig korlátozott belső tudatosságunk határolja be. Ha a belső életben gyakorlatiasak vagyunk, azaz ha imádkozunk és meditálunk, akkor határtalan belső tudatosságra teszünk szert. Ha belsőleg tudatosak vagyunk, szabadon hozzáférünk a végtelen Igazsághoz és az örökké tartó örömhöz, és irányítani tudjuk külső életünket.

A belső élet mindig az igazság és Isten üzenetét hordozza. Ahol az igazság van, ott van egy mag. Engedjük, hogy ez a mag kicsírázzon és fává növekedjen. Amikor a fa gyümölcsöt hoz, meglátjuk, ahogy a belső világ képessége kifejeződik a külső világban. Mindig belülről növekszünk, nem kívülről.

Mindegy, mit teszünk vagy mondunk is a külső életben, nem jutunk közelebb az igazsághoz. De ha először meditálunk, és azután cselekszünk és beszélünk, akkor tesszük a helyes dolgot és válunk a helyes dologgá. A belső életnek a belső valóságnak kell irányítania a külső életet és nem fordítva. A külső élet élet-lehelete a belső életből kell eredjen. A belső valóságnak be kell lépnie a külső éltbe. Külső életünkben csak ekkor lehetünk igazán gyakorlatiasak.