Kontempláció: az Igazsággá válni

A koncentráció által célra irányultakká válunk. A meditáción keresztül kiterjesztjük tudatunkat a Tágasságba, és behatolunk annak tudatába. A kontemplációban viszont mi magunk növünk a Tágassággá, és a Tágasság tudata a mi saját tudatunkká válik. A kontemplációban a legmélyebb koncentrációban és a legmagasabb meditációban vagyunk egyszerre. A kontemplációban azzá az igazsággá növekszünk, amelyet a meditációban láttunk és éreztünk, és teljesen eggyé válunk vele. Ha Istenre koncentrálunk, akkor lehet, hogy Istent közvetlenül magunk elõtt vagy magunk mellett látjuk. Ha meditálunk, bizonyosan végtelenséget, örökkévalóságot és halhatatlanságot látunk magunkban. De ha kontemplálunk, akkor látjuk, hogy mi magunk vagyunk Isten, mi magunk vagyunk a végtelenség, az örökkévalóság és a halhatatlanság.

A kontempláció a végtelen, örök Abszolúttal való tudatos egységünket jelenti. Itt a Teremtõ és a teremtmény, a szeretõ és a szeretett, a tudó és a tudott egyek. Ebben a pillanatban mi vagyunk az isteni szeretõ, és Isten az isteni szeretett. A következõ pillanatban szerepet cserélünk. A kontemplációban egyek vagyunk a Teremtõvel, és az egész Univerzumot magunkban látjuk. Aztán, ha a saját létünkre nézünk, nem látunk emberi lényt. Olyasmit látunk, mint egy dinamó, ami tele van fénnyel, békével és üdvösséggel.