A mi utunk

A mi utunk lényegében a szív útja, és nem az elme útja. Ez nem jelenti azt, hogy mi kritizáljuk az elme útját. Ez messze áll tőlünk. Egyszerűen csak úgy érezzük, hogy minket a szív útja visz gyorsabban a célba. Tegyük fel, hogy el szeretnénk jutni egy bizonyos helyre, amely háromszáz mérföldnyire van innen. Úti célunkat elérhetjük gyalog, de repülővel is.

golden_boat

Kétségtelen, hogy célom sokkal gyorsabban elérem egy sugárhajtású repülővel. Hasonlóképpen, ha nem a kételkedő elmét, hanem törekvő szívünket használjuk, sokkal gyorsabban el fogjuk érni célunkat. A szív csupa szeretet. Az elme gyakran teljesen zavaros. Amikor azt mondjuk szív, a spirituális szívre gondolunk, melyet eláraszt az isteni szeretet.

A szív roppant jelentőséggel bír, mert benne rejlik a lélek élő jelenléte. Igaz, a lélek tudata egész testünket áthatja, de maga a lélek a szívben lakozik. A léleknek mindene megvan: végtelen mértékű Béke, Fény, Üdvösség. Ezeket az isteni tulajdonságokat a szívben kapjuk meg, közvetlenül a lélektől, és a szívből juttathatjuk el az elméhez, az életerőhöz és a fizikai lényhez.

Isten rendkívül egyszerű. Mi képzeljük Őt bonyolultnak. Isten a legegyszerűbb nyelvet beszéli, épp csak mi nem értjük meg Őt. Mindnyájan süketek vagyunk. Évezredek óta süketek. Szegény Isten állandóan és fáradhatatlanul beszél hozzánk, de nekünk nincs időnk, hogy meghallgassuk Őt.

A mi utunk az egyszerűség útja. A gyerek egyszerű, és szereti az anyját. Nem kell, hogy mást is szeressen; az anyja az egész világot jelenti számára. Odaadóan szereti az anyját. Ha az anyja megkéri, hogy tegyen meg valamit, ő engedelmeskedik. A gyerek annyira egyszerű, hogy mindent megpróbál megtenni, hogy anyja kedvében járjon, és ezáltal a helyes dolgot cselekszi, és végül eléri a legmagasabb célt.

A hétköznapi életben ha valaki szeret egy másik személyt, akkor idejének a legnagyobb részét vele tölti. Drága idejét annak a személynek szenteli. Ha ez igazi emberi szeretet - nem isteni, hanem emberi szeretet - akkor néha enged a másik szeszélyeinek, még ha azok abszurdak is. Enged, mert ők ketten szeretetük ereje által egy belső és egy külső köteléket hoztak létre. Így ha valaki szeret egy másik embert, akkor kész arra, hogy még józan ítélőképességét is félretegye.

A spirituális életben ez teljesen másképp működik. Az isteni szeretet sohasem ver minket béklyóba. Ellenkezőleg kiterjeszt és felszabadít. Amikor látjuk és érezzük, hogy felszabadulunk, belülről isteni kötelezettséget érzünk, hogy tegyünk valamit Belső Vezetőnkért. Hogyan zárkózhatnánk el az Egytől, aki mindent megadott nekünk, aki az isteni Szeretet és Részvét üzenetét hozta nekünk. Lehetséges hogy cserébe ne ajánljunk fel neki semmit? Ha a külső életünkben maradunk, csak azon fogunk fáradozni, hogy birtokoljunk és magunkhoz ragadjunk mindent, még azt is, ami másoké. De ha a lélekben élünk, akkor azon igyekszünk, hogy állandón Belső Vezetőnknek adjunk mindent, amink van, és mindent amik vagyunk. Az isteni szeretet átadást jelent.